beátus
beátus, -a, -um
przymiotnik
be-á-tus · /bɛˈa.tus/
błogosławiony, szczęśliwy
w polszczyźnie beatyfikacja
w tekstach
Confíteor (Ministrórum) beátæ, beáto, beáto, beátam, beátum, beátum
Confíteor (Sacerdotis) beátæ, beáto, beáto, beátam, beátum, beátum
Súscipe, sancta Trínitas beátæ, beáti
Præfatio communis beáta
Unde et mémores beátæ
słownik zewnętrzny: Logeion